Az öko minősítésű fesztivál keretében húsz év filmterméséből szemezgetett válogatással, zenei filmcsemegékkel, kiállításokkal, performanszokkal és konferencián való részvételünkkel tágíthattuk szellemi horizontunkat. A „Növelés vagy nevelés”elnevezésű műhelymunkán új módszerekkel ismerkedhettünk meg a közönségnevelést illetően, de szóba került még többek között a magyar lakosság fesztivállátogatási szokásai is, illetve az elmúlt években bekövetkezett változások. Magyar és külföldi előadók, próbálták keresni arra kérdésre a választ, hogy hogyan tudják tovább növelni az egyes programok látogatottságát.

Az érdeklődők napközbeni csendes áramlása után péntek estére színültig megtelt a Pajtaszínház a hét órakor kezdődő Libalegelő nevű szerb-magyar formáció koncertjére, mely a vajdasági etno stílusra hajaz. Az együttes korábban Paniks néven többször fellépett már a MEDIAWAVE Fesztiválon. A fiúk most is zajos sikert arattak lüktető, ugyanakkor lírikus ritmusvilágukkal. A közönség hangos tapssal jelezte, hogy ráadást követel.

Némi itókát magunkhoz véve máris igyekeztünk vissza a Kultúr Pajtába, és folytattuk tovább a határnyitogatást Dresch –Gilchrist-Szandai-Drake Quartettel. A jazz meghatározó muzsikusai mind magyar mind amerikai oldalon kimondottan a fesztivál idejére álltak össze egy formációvá. A négy zenés nem most látta egymást először,hiszen Szandai Mátyás már rögzítette lemezt Hamid Drake-kel, akit csak egyszerűen a világ egyik legkreatívabb jazzdobosaként tartanak számon. A koncertet lemezfelvétel előzte meg a három napos próbafolyamat lezárásaként.

Az estének azonban még korántsem volt vége, Tóth Viktorék csapata Hamid Drake-kel kiegészülve tizenegy óra tájban kezdett bele csodás játékába, úgy idén, mint tavaly is a fesztivál egyik legnépszerűbb koncertjét adta. Azt hiszem laikusként sem volt nehéz megállapítani, hogy a BMC által kiadott lemezük 2007-ben bizony nem véletlenül nyerte el a Gramofon - Klasszikus és jazz folyóirat - "Az év magyar jazz-hanglemeze” díját. Szépséges dallamokkal a fejünkben térhettünk nyugovóra.

Az időjárás kegye szombat reggelig tartott, amikor is heves esőzések és széllökések közepette ébredhettek a résztvevők, de ez a napközbeni programok lefolyását kevéssé zavarta, sőt az esti koncertek is még inkább sajátságos hangulattal telítődtek, amin nem változtatott a mindösszesen kilenc, azaz kilenc fok sem. Hat óra tájban rohanó léptekkel közelítettük meg a Pajtaszínházat, azon egyszerű oknál fogva, hogy MEDIAWAVE mára már ikonikus szereplőjének számító Íva Bittova következett soron. Az ötvenkettedik évében járó, de a fotók alapján is csak maximum negyvennek látszó cseh hegedűs és énekesnő kápráztatott el minket repertoárjával, és nem utolsó sorban látványával.

Az egész előadás talán legjellemzőbb fogalma a hajlékonyság volt. Páratlan orgánuma épp oly könnyedén siklott át dobhártyánk peremén, mint vonója a hegedű húrjain. Kortalanságának titka talán éppen az a játékosság, és természetesség, amivel rabul ejti hallgatóit. A ruháján nyíló piros tulipán a megélt nőiség szimbólumaként van jelen, lényének varázsa mozdulataiban rejlik. Nemegyszer hangzott el a nézőtérről zenéjével kapcsolatban a boszorkányos, vagy éppen a varázslatos jelző is, melynek alapjai sokszor a térség népdalkincséig nyúlnak vissza. Sajátos zenei világát áthatja az avantgárd hagyománya és klasszikus zene - példának okáért Bartók-is. Nehezen behatárolható zenei stílusa leginkább kortárs közép-európai dzsessz - és világzene határán mozog, melyet a rendezvény Párhuzamos Kultúráért díjjal jutalmazott. Igazi multikulturális ember lévén magyarul köszönt el.

Könnyed vacsi – a török konyha egy újabb epizódja-s némi félédes cuveé fröccs után egy másik világba csöppenünk. A Bin Jip, egy underground elektronikus zenét játszó formáció, amely Harcsa Veronika kísérletező kedvének köszönheti létezését. Számunkra már ez a tény is elegendő garancia volt arra, hogy újabb zenei élményben lesz részünk. A hangzás underground elektronika, benne egy kis trip-hop, nu-jazz . Az énekesnő zenésztársai ezúttal Kaltenecker Zsolt, Gyémánt Bálint és Andrew J, akik egyenrangú zeneszerzők, hangszerelők és producerek is a vadonatúj csapatban. A zenekar nevét az azonos című koreai film után kapta, amely üres házakat jelent. Az este célja a mi kis saját házikóink tartalommal való megtöltése volt, azt hiszem a küldetés teljesítve.

A nagyszerű énekhanggal bíró nők sorát egy különleges hangú német férfi énekes töri meg, Michael Schieffel személyében, akinek a nevét már hallhattuk a 2007-es Mediaweve szignál kapcsán. Carsten Daerr zongorista az állandó alkotótárs, valamint Lukács Miklós és Szandai Mátyás a Dresch Quartet két oszlopos tagja erősítették még a nem mindennapi produkciót, melynek tartalmi eleme volt egy loop gép is, ami nem kevesebbet tud, minthogy akusztikus kollázs készítésre ad lehetőséget. A dalok témája általában a szeretet és a szövevényes emberi kapcsolatok voltak a legkülönfélébb pop és jazz ritmusokba építve.

Az éjféltájban kezdődő Singas Project élvezéséhez erősen ajánlott volt a meleg ruha és a takaró, de még a hideg sem foghatott ki a lelkes közönségen és majd két órán keresztül hallgathatta a ma este folyamán harmadik gyönyörű női hangot, Berger Dalmáét, Hangját a korai Bessie Smith és Nina Simone reinkarnációjaként említik a kritikusok. Nem elhanyagolva meg kell említenünk persze a fiúkat is: Csernák Zoltán (billentyűs hangszerek), Sinkovics Ádám (szaxofon), Czimerman Csaba (dobok) Horváth Barna (ének, csörgő). Szabó Kornél (basszusgitár) akitől nem mellesleg megtudjuk, ahogy ő fogalmaz a „válság-szarság”valódi okát is. Szerinte a legfontosabb dolgok az életben eddig sem voltak pénzfüggők, az alkotó és teremteni vágyó emberek ezután is megtalálják a maguk boldogulásához vezető utat, csak ne felejtsük el megélni és élvezni a jelenünket. Meg kell említenünk azonban, hogy az együttes nem elsőáldozó a fesztivál oltáránál, hiszen már 2008-ban is felléptek. A koncert hatását mi sem mutatja jobban, mint hogy a szervezők az óta minden évben visszahívják őket. Sokféle hangszín és hangulat volt jelen, kimondottan progresszív, jazzes és dinamikus kompozíciók, akár egy dalon belül is. Azt hiszem éppen ettől fantasztikusak, ahogy az egész este is az volt, köszönet érte a szervezőknek, a zenekaroknak. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy páratlan élményben volt részünk, s várjuk a jövő évi folytatást.