Az eredeti történetből megmarad a szerelem szélsőséges volta, a szülői tiltás, mely Hermina (Szarvas Krisztina) és Lysander (Haller János) szerelmét igyekszik megakadályozni. A szigorú atya a lány kezét Demetriusnak (Kalmár Attila) szánja, aki egy komoly öltönyös úr benyomását kelti, azonban ő is telve van elfojtott vágyakkal, gátlásokkal. Éppen ez hajtja Hermina felé, tőle várja a felszabadulást. Helena (Fehér Laura) viszont maga is visszafogott teremtés, szíve ezért Demetriushoz húz. Az ő négyesükhöz ad még egy különös adalékot Théseus (Fekete Zoltán) és Hippolyta (Palman Kitti) szado-mazo párosa. Roppant impulzív táncuk középpontjában egy hatalmas sötét ágy áll, egyfajta modern oltárt testesítve meg, minden ekörül zajlik.

Ebben a pszichodramatikus kuszaságban csak az álmok nyithatják meg az utat igazi bensőjük felé. A valóság és az álom ellentétét hivatott hangsúlyozni az zenei - és a díszletváltás is, mely a tervező (Székely László) munkáját dicséri. A mindenhol megjelenő buja természetben megélt ösztönlénység a szereplők önmagukkal való találkozásának helyszíne lesz. Oberon (Finta Gábor) tündérkirály, magát a Férfit testesíti meg, Titánia tündérkirálynő (Hajszán Kitti) pedig a Nőt, aki még Hermia apját (Tarnavölgyi Zoltán) is képes magába bolondítani és szamárrá tenni. A techno zenét felváltja az erdő madárzajokkal tarkított muzsikája, mint az elveszett éden felelevenítése.

Az ébredés is átvitt értelemben is megtörténik a fiataloknál, miután mindannyian megélik a „milyen lenne, ha állapotát”az összekuszálódott viszonyokban mindannyian meglelik igazi párjukat. Esküvői ruhát öltve nézik végig Pyramus és Thisbe szomorú meséjét barokkosan túlcsicsázott díszletek között, ami a rendezői kreativitást dicsérvén játék a játékban. A heppi end akárcsak Rómeó és Júlia esetében itt is elmarad, hiszen a szerelmesek egy félreértés miatt, mindketten önkezükkel szakítják el magukat a földi létezés talajától.

Az történet egy násztánc jelenettel fejeződött be.

A teltházasnak nem éppen mondható előadás közönsége vastapssal jutalmazta a kiemelkedő produkciót. Azt hiszem ez után az este után is levonhatjuk az örökbecsű shakespeare-i következtetést, miszerint „Ész és szerelem mai napság ritkán tartanak együtt”.

Takács Lilla